Ledermedve álltam a nappali közepén, a jobbomon Damon támaszkodott az ajtófélfának diadalittasan, míg a balomon Dean forrt a levében, nem sok hiányzott, hogy neki ne rontson a Salvatore-vámpírnak. Azonban nem így történt. Dean mellém lépett, karon ragadott és egészen Damon szobájáig húzott magával, ahol becsapta magunk mögött az ajtót, és szigorúan rám emelte a tekintetét.
- Pakolj!- jelentette ki ellenkezést nem tűrő hangon
- Mi?- kérdeztem vissza értetlenkedve- Dean...
- Dean! Elég!- csattantam fel- Ez nem a te életed! Az enyém... Az én gyerekem, akinek az apja mellett van a helye, és az nem te vagy! Lehettél volna, de elkéstél! És most menj ki innen!- mutattam az ajtóra
Dean köpni-nyelni nem tudott, csak hitetlenkedve bámult rám, de végül puffogva elhagyta a szobát, míg én vegyes érzelmekkel bennem az ágyra dőltem. Az agyam mindennel tele volt, és nem tudtam, mi lenne a helyes döntés...
*
4 HÓNAP MÚLVA
Hogy miért vagyok LA-ben ismét? Összecsaptak a fejem fölött a hullámok, Dean és Sam eltűnt, jobban mondva járják az országot és vadásznak Lilithre. Mi a helyzet Mystic Falls-ban? Elena vámpír lett. Talán ez a legnagyobb hír. Próbáltam neki mindenben segíteni, de elutasító volt velem szemben. Ez volt az utolsó lökés, hogy otthagyjam a kisvárost, és visszatérjek a napsütötte Kaliforniába, amit Damon persze nem engedett először, de Elijahnak sikerült rávennie, hogy engedjen el, ő is velem lesz...
Milyen a terhesség? Szörnyű... Nemrégiben veszélyeztetett terhesnek tituláltak, és kerülnöm kell a stresszt. Én minden tőlem telhetőt megtettem, de nem várt dolgok jöttek közbe, amire nem számítottam.
Az Elijah által bérelt hatalmas villa hátsókertjében pihentem a függőágyban, mikor az Ősi lépkedett felém a házból.
- Olivia... Látogatód jött...
- Ki?- kérdeztem rá kíváncsian, hiszen napját nem tudom, mikor látogatott meg bárki is, mióta itt vagyunk, de választ nem kaptam, Elijah csak felém nyújtotta a jobbját és bevezetett, ahol meglepetésemre az idősebbik Salvatore alakját véltem felfedezni a kandalló előtt- Damon?
Az addig nekem háttal álló vámpír megfordult, és nem tudtam megállapítani, vajon mi járhat a fejében...
- Olivia...- nyelt nagyot, majd felsóhajtott
- Miért vagy itt?
- Jól nézel ki...- hajtotta le a fejét
- Damon?!- szólítottam a nevén immáron erőteljesebben, mert sejtettem, hogy van valami a háttérben, amiért itt van- Miért vagy itt?
- Történt valami... Jobb lenne, ha leülnél...- tolt le a kanapéra, én pedig kezdtem teljesen megijedni, de leült mellém és nyugtatólag megfogta a kezem, és mesélni kezdte, hogy elindultak megkeresni a gyógyírt a vámpírlét ellen- ... de...
- De?!- lettem egyre idegesebb és váltogattam a pillantásom közte és Elijah között
- Jeremy...
- Mi van vele?!
A vámpír nagyot nyelve, becsukott szemmel hajtotta le újra a fejét, és azonnal leesett a tantusz, csak kimondani nem volt merszem, a szemembe szöktek a könnyek.
- Sajnálom...
- De... De.. De... Hogyan? Ki?!- pattantam fel a sós cseppeket potyogtatva, mire a két jelenlévő azonnal utánam kapott
- Olivia... Menj fel, pihenj le!- utasított Elijah, de én nem is akartam meghallani a szavait
- Damon! Válaszokat akarok!
A Salvatore-vámpír már válaszra nyitotta volna a száját, mikor hirtelen éles fájdalom hasított az alhasamba, és azonnal felordítva rogytam is össze. Éreztem, hogy baj van, de alig pár pillanat múlva minden elsötétült, és semmit nem fogtam fel a külvilágból. Fogalmam sincs, meddig lehettem eszméletlen állapotban, de mikor résnyire ki tudtam végre nyitni a szemeim, csupa fehérség vett körül. "Meghaltam?" Ez volt az első gondolatom, ám ekkor aggódó hang ütötte meg a fülemet, halkan suttogott az illető.
- Minden rendbe fog jönni, Oli... A kicsi is egészséges, korán érkezett, de él és virul, és te is rendbe fogsz jönni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése