2013. július 14., vasárnap

15. fejezet/2.

Íme a 15. fejezet egy másik szemszögből. Erika írta, és Damon-t választotta. Nekem nagyon tetszett, szerintem nektek is fog. :) Jó olvasást!! :)


Reggel mire magamhoz tértem rájöttem az öcsém már el is ment Elenához. Mondjuk nem lep meg ez az egész, hiszen vigyázni kell a lányra. Mi vagyunk az elpusztíthatatlan testőrség. Dél körül értem a Gilbert házhoz. Nem néztem az órámra, hanem a szaglásomra bíztam magam. Elena tejszínes csirkéje. Beléptem a ház ajtaján és a konyha felé sétáltam, amikor kis híján Olivia elgázolt. Sietősen rohant az emelet felé és valljuk be… Szörnyen festett.
- Mi történt vele?-léptem be a konyhába és tettem fel azonnal a kérdést.
- Nem tudom.-vágta rá Jeremy azonnal.
- Egyszerűen rosszul lett.-felelte Elena.- Pedig ez a kedvence.
- Elena megmérgezed a családodat?-kérdeztem rá vigyorogva.
- Miért vagy ennyire bunkó Damon?-kaptam választ a lánytól duzzogva. Elégedett vigyorra húztam a számat.
- Felmegyek hozzá.-jelentettem ki.
- Biztos, hogy jó ötletet ez?-szólalt meg a mindent tudó öcsikém.
- Felmegyek és megnézem hogy van.-ismételtem magam és meg se vártam, hogy bárki megszólaljon újra. Megakarom nézni, hogy van Olivia. Felsétáltam az emeletre és egyenesen a fürdőhöz mentem. Már emeltem a kezem a kopogásra, de meglepődtem hiszen Oli állt előttem abban a pillanatban.
- Jól vagy?!- kérdeztem rá komolyan, de válaszként csak egy apró kis bólintást kaptam. Ez pedig nem igazán hiteles.- Igazán?! Pedig úgy nézel ki, mint akit a hullaházból szalajtottak...-tudom nem éppen a legkedvesebb „bók”, de valahogy jobb kedvre kellene derítenem a lányt.
- Nagyon vicces vagy...- dünnyögte miközben a szobája felé indult. Nem jártam sikerrel, hiszen még egy apró mosoly se jelent meg az arcán.
- Hát de tényleg... Tudod, hogy én nem hazudok...-elfeküdtem az ágyán és szerencsére követte a példámat. - Szóval? Oszladozol is már...- nevettem fel.
- Dögölj meg!- hallottam a hangját, de az arcom egy párnával találkozott.- És most fogd be... Aludnék...
- Csak nehogy örökre...- kuncogtam rajta csak, hogy bosszantsam még egy kicsikét.
- Damon...-sóhajtotta a nevemet még utoljára mielőtt elaludt. Puszit nyomtam a homlokára, majd hagytam, hogy nyugodtan aludjon…
… Olivia a hétvégén se gyógyult meg. Sőt sokkal rosszabb lett az állapota, hiszen naponta többször is hányt.
- Ez így nem mehet tovább.-morogtam hangosan.
- Mindenki tudja jól, hogy ez így nem mehet tovább.-forgatta a szemeit az öcsém. Elena fel-alá járkált a nappaliban.
- Felhívom Meredith-t. Orvos. Megvizsgálhatná Oliviát.-szólalt meg végül a lány. Csodálkozva pislogtunk rá.
- Hogy ez eddig nem jutott az eszünkbe.-nyögtem ki hangosan. Persze… Erre már hamarabb is rájöhettünk volna. Orvost kellett volna Oliviához hívni már az első rosszul lét után…
… Nem rég kaptam egy sms-t Oliviától, hogy menjek át hozzá, mert beszélni akar velem. Nem tököltem tovább, azonnal elindultam, mert volt egy sejtésem, hogy komoly dolgokról van szó. Beteg lenne? Már mint biztos, hogy beteg, mert csak úgy nem rókázik az ember naponta háromszor-négyszer… és nem néz ki úgy, mint egy zombi… Sápadt… A Gilbert házba benyitva a testvér párt a kanapén pillantottam meg. Valamiről susmorogtak és van olyan sejtésem, hogy rólam, hiszen amikor megláttak szétrebbentek. De most valahogy ők nem érdekelnek.
- Hol van Olivia?
- Fent a szobájába.-szólalt meg nagyot nyelve Elena. Úgy nézett rám Elena, mint ha félne tőlem, de nem tudtam mire vélni ezt. Hiszen nem tettem semmi rosszat.
- Kösz.-biccentettem neki és már fel is rohantam az emeletre. Oli szobájának az ajtaja nyitva volt így már korábban szemügyre tudtam venni. Még mindig elég sápadt és tudom jól, hogy sírt, hiszen a hatalmas duzzadt szemei elárulják.
- Mi történt? Jönnek érted a hullaszállítók?- elakartam viccelni a dolgot, de egyszerűen nem számítottam rá, hogy át akarja harapni a torkomat.
- Damon! Komoly dologról akarok veled beszélni!
- Hjajj... Hallgatlak...- adtam be a derekamat, hogy megnyugodjon. Közelebb léptem hozzá és vártam, hogy végre megtudjak valamit. Hogy mi történt vele? Mitől sírt és miért van rosszul napok óta.
- Nem köntörfalazok... Kimondom...- motyogta. Láttam rajta, hogy zavarban van. Nagyon zavarba, hiszen az ujjait. Olivia nem ilyen… Erős és kemény… Ritkán lehet zavarba hozni. Vagy is eddig nekem sikerült csak.- Terhes vagyok... Damon...
Azt hittem rosszul hallok… Terhes… Olivia terhes… Ismételtem magamban a szavakat, mint ha így könnyebb lenne megértenem… De ez lehetetlen… Nem lehet terhes… Ő nem… És kitől van a gyerek egyáltalán.
- Mi van?- fakadtam ki egyszerűen. Nem tudtam mást kinyögni. Nem lehet terhes… Nem! Nem és nem!- Nem lehetsz terhes! Nem lehetsz!-mondtam már ki hangosan.
- Az vagyok...- adott át valami hülye papírt, amint ugyan ez állt. Még jobban zsongott a fejem. Nem lehet. Lehetetlen… Gyerek… Nem…
- Nem, nem, nem!- hajtogattam egyre hangosabban. Szinte ordítottam már, de Olivia csak állt előttem és hatalmas szemekkel pislogott rám.- Ez lehetetlen! Nem! Én nem tudok gyereket csinálni! Ez itt hibás!- vámpír vagyok! Vámpírok nem tudnak gyereket csinálni. Akár mennyire is akarnám nem lehetséges… Vámpír vagyok és nem ejtek teherbe egyetlen nőt se. Akár mennyire akarnám akkor se lehetséges. Sőt egyenesen természetellenes…- Az első dolgom lesz holnap megölni Meredith Fell-t! Ez hazugság! Nem vagy terhes! Tőlem nem!-ordítottam még utoljára és elrohantam.
- Damon! Damon mi történt?-állt elém Elena a lépcső végénél és próbált tőlem megtudni valamit, de egyszerűen arrébb tettem az utamból.
- Hagyj békén Elena!
- De Damon! Hova mész?- kiabálta utánam már a bejárati ajtóból, de nem érdekelt. Elakartam szabadulni a Gilbert házból. Olivia terhes… De nem lehet tőlem terhes…Először leiszom magam. Ez tuti. Csak ki kell még találnom, hogy whiskeyvel vagy jobb lenne valamelyik járókelőt megcsapolni. Bár akkor hallgathatnám a többiek prédikációját, hogy nem bánthatok idegeneket… De nem érdekel… Nem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése