Imádtam a sötétben sétálni, kint a szabadban, még akkor is, ha egy olyan világban nőttem fel, ahol ilyenkor élednek az éjszaka szörnyei, bármi is legyen az... De nem érdekelt. Az esti séták megnyugtattak. Most is a mystic fall-si park puha füvén szedtem a lábaim egymás után lassan, mellettem pedig Damon lépdelt. Miután eljöttünk a Grillből, nem tudtuk, hova menjünk, így csak sétáltunk körbe-körbe, még a bőrdzsekijét is rám terítette. Egyszerűen rá se ismertem Damon-ra, hova tűnt az az arrogáns, beképzelt vámpír, akit megismertem?!
- Esetleg még egy szülinapi ital belefér?- kérdezte mosolyogva- Ingyen... Nálam...
- Mi itt a csapda?- néztem fel a sötét alakjára gyanúsan, de a mosoly ott bujkált a szám sarkában
- Csapda? Miféle csapda? Nincs itt semmiféle csapda...- vágta rá- Ne aggódj, nem akarlak megenni vacsorára...- forgatta a szemeit
- Fuh... Most megnyugodtam- nevettem halkan
- Az agyamra mész...- sóhajtott fel, majd maga után húzott
Fél órán belül elértünk a Salvatore-villához, ahol egyből a nappalit céloztuk meg. Lehuppantam a kanapéra, míg Damon elővett két whiskey-s poharat, amit meg is töltött az alkoholos itallal. Az egyiket átnyújtotta nekem, és ő is leült mellém, végül tartva a szemkontaktust koccintottunk, és iszogatni kezdtünk, miközben újra beszélgetésbe is elegyedtünk egymással. Mindenféléről csevegtünk, de aztán egy mondata után elszorult a torkom.
- Sajnálom, ami Winchesterrel történt...- mondta komolyan pillantva rám, mialatt egy újabb pohár italt töltött- Tudom, hogy fontos volt neked... De...
- Ne gyere azzal, hogy most már jobb helyen van...- álltam fel, miközben zavarodottan elnevettem magam, és próbáltam visszatartani a könnyeimet- A pokolban van... Úgyhogy ne gyere nekem ezzel a szöveggel...
- Ne vágj a szavamba!- morogta, majd visszaváltott az addigi hangnemébe- Csak annyit akartam mondani, hogy de ne csinálj hülyeséget...
Megráztam a fejem. Hülyeséget? Mi hülyeséget? Eladom a lelkem? Jó, megfordult a fejemben, de elhessegettem az ötletet, mert tudtam, hogy azzal aligha érnék el jó dolgot. Akiket szeretek, és akik szeretnek, azoknak fájdalmat okoznék, azt pedig nem akarom.
- Köszönöm a ma estét...- tereltem el inkább a témát- Ezt soha nem fogom tudni kellően meghálálni...
- Nem kell meghálálni... Néha teszek jó dolgokat, de pszt...- tette a szájára a mutatóujját- Ez titok...
Mosolyogva forgattam meg a szemeim.
- Mindenesetre örülök, hogy sikerült kis örömet szerezni neked...- mosolyodott el ő is, ahogy lágyan végigsimított a karomon
- Egyébként gondolkoztam...- hajtottam a fejem a vállára
- Hm?
- Itt maradok... A városban... És segítek...
- Mégis miben?- értetlenkedett
- Klaus ellen... És megmenteni Elenát, megvédeni Elenát...- vontam vállat, miközben visszaültem, és ránéztem a vámpírra- Segítek... Ennyi.
- Tényleg?- ráncolta a homlokát egy kis grimasszal vegyítve- Miért?- Mert kedvellek... És mindig jól jön egy segítő barát, tudom...- kortyoltam bele a whiskeym-be mosolyogva- És neked szükséged van barátra... Nagyon is...- mutattam rá felvont szemöldökkel
- Csak barátok?- vigyorodott el kis pimaszsággal csillogó szemekkel
- Csak barátok...- ütöttem bele a vállába játékosan, majd letettem a poharat, és indulni készültem, de akkor
Damon karon ragadott és visszarántott az ölébe, a következő pillanatban pedig már az ajkait a sajátjaimon éreztem, mígnem pár perc múlva néhány centire eltávolodott tőlem
- Biztos, hogy képes vagy rá?- váltogatta a pillantását a szemeim és a szám között
- Nem szeretek olyat, aki mást szeret...- súgtam az ajkai közé- Ennél többre tartom magam... Persze, lehetünk különleges barátok- tettem hozzá egy puszit követően, halkan kuncogva
- Azt hiszem, kedvellek- döntött végig az ágyon széles vigyorral az arcán, majd újra a számra tapadt
*
Nap napot követett, és lassacskán újra tisztában lettem a mystic falls-i dolgokkal, a legfontosabb még mindig Klaus megölése volt, csak azzal nem számoltunk, hogy Esther-nek is van egy terve...
Egy délelőtt éppen az ebédet készítettem, mialatt Damon a körülöttem sündörgött, mikor hirtelen Elena rontott be a konyhába, aki addig még csak otthon sem volt.
- Hé, Elena!- kaptam oda a fejem- Mi ez a sietség?
- Alaric...- kapkodta a levegőt- Esther... Én...- fakadt sírva, mire Damon és én is aggodalmaskodni kezdtünk
Damon a nappaliba kísérte, míg én engedtem egy pohár vizet, vettem elő egy nyugtatót, és kivittem azokat az unokahúgomnak, aki miután sikerült megnyugodni, mindent részletesen elmondott. Kiderült, hogy Esther az ő vérét felhasználva életre keltette Alaric-ot, mint egy vámpírvadász vámpír, hogy megöljön mindenkit ebből a fajból, különösen Klaus-t.
- És hol van most Ric?!- kérdeztem
- Nem tudom...- suttogta a lány, mire Damonre kaptam a tekintetem, akin a totális sokkot láttam... hát persze, Ric a legjobb haverja volt
- Irány a munka...- állt fel Damon magára öltve a szilárd, "nekem-nincsenek-érzelmeim" álarcot
Nagyot sóhajtva, kísértem fel Elenát a szobájába, akire végül Jeremy vigyázott, míg mi elmentünk otthonról. Damon kijelentette, hogy Alaricot meg kell ölni, merthogy nem akar egyrészt meghalni, másrészt, ki tudja, milyen elvetemült gyilkost teremtett az ősi boszorkány. Végül a Mikaelson villánál kötöttünk ki.
- El sem hiszem, hogy erre vetemedek..- dünnyögte az orra alá a Salvatore férfi
- Nyugi...- csitítottam, majd bekopogtattam a hatalmas faajtón, és hamarosan már szemben is állt velünk maga Klaus
- Lám, lám, lám...- húzódott gúnyos vigyorra a szája a hibridnek- Kit látnak szemeim?- pillantott Damon-ra-
- Segítség kéne...- vágtam a szavába, mire kérdőn nézett rám
- Honnan tudjam, hogy nincs hátsó szándék a segítségkérés mögött?- kérdezte felvont szemöldökkel
- Onnan, hogy így te is megmenekülsz egy bizonyos vámpírvadász elől... Az apád is az volt, nem?!- fontam össze a karjaim a mellkasomon egy önelégült mosollyal az arcomon
Klaus elgondolkozott, de végül szabad utat engedett nekünk a házába...
A hatalmas nappaliba mentünk, ahol felvázoltam neki a dolgokat, és ő csendben végig is hallgatott, majd miután befejeztem, még mindig nem szólalt meg, csak hosszasan bámult ki az ablakon.
- Tudtam, hogy anyám nem fog leállni...- hagyták el végül a hangok a száját- Rendben, segítek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése